Héjas gyümölcsök

Az emberek már a földművelés elterjedése előtti időkben gyűjtögették az érdekes terméseket, amelyeket később a görögök sokoldalúan felhasználtak, illetve a rómaiak kiterjedten termesztettek.

A középkori Európa az araboktól tanulta felhasználásuk módjait. A spanyolok a mór uralom alatt ismerték meg a dióféléket, és receptjeiket magukkal vitték az Újvilágba. A héjas gyümölcsök világszerte elterjedtek és azóta is sok célra használják őket.

Héjas gyümölcsöknek nevezhetők azok a különféle termések, amelyeknek ehető belsejét kemény, feltörhető héj borítja. Héjas gyümölcsű a dió és a mandula, míg a mogyorónak és a gesztenyének makktermése van. Ezzel szemben a szilva, barack, a cseresznye csonthéjas gyümölcs és magjaik táplálószövete nem ehető.

Dió

Kiemelkedő héjas gyümölcsünk a dió. Érett és éretlen állapotban egyaránt használják. A fiatal, zöld diót ecetben savanyítják. Likőr is készül belőle, a dióolajat pedig salátaöntethez használják. Számos táplálékkal összehasonlítva igen tömény, mert a friss dióbél 23-25 százalék vizet tartalmaz. Később a víztartalma tovább csökken, a száraz dióbélben már csak 7-8 százaléknyi víz található.

A dió bőséges kalcium- és foszfortartalma segíti a csontok erősödését. Rendkívül sok vitamint és ásványt tartalmaz, valamint hatvan százalékos zsírtartalma van, amiből 56 százalék az esszenciális zsírtartalom.

A dió gyógyhatása szerteágazó. Parazitaölő, féregölő vértisztító, emésztő szervek munkáját serkentő stb.

Mogyoró

Közép-Európa mediterrán lombos erdeiben gyakori héjas gyümölcs a mogyoró. Magja sok olajat és vitamint tartalmazó táplálék. Az utolsó jégkorszakot követő időszak egyes szakaszait azokról a növényfajokról nevezték el, amelyek előfordulása jellemző volt. Kr.e. 7000-5600 közti időt Közép-Európában mogyorókorszaknak hívták, mert a hegyvidékeket mogyoróban gazdag, kevert lomberdők borították.

A mogyoró nemcsak magas és jó minőségű fehérjéket tartalmaz, de minőségét az határozza meg, hogy szinte dupláját tartalmazza azoknak az anyagoknak, amelyeket más diófélék. Tartalmaz káliumot, mangánt, cinket, rezet, magnéziumot.

Mandula

A mandula édes és keserű változattal rendelkező mediterrán növény. A keserűmandula migdalin nevű vegyülete miatt nyersen nem fogyasztható.

A mandula kalcium foszfát tartalma jótékony hatással van az emésztésre, a csontok fejlődésére. Összetevő része a vérsejteknek, valamint megelőzi az izomgörcsöt. Kálium foszfát tartalma az idegekre és az agy munkájára hat. Ebből következtethetünk, hogy a mandula kitűnő segítséget nyújt idegesség és a stresszes állapot idején. Különösen hatékony a az ingerlékenységre, depresszióra, türelmetlenségre, szellemi fáradtságra, teljes kimerültségre.

Kalcium tartalmánál fogva a mandula rendkívül jó csonterősítő, mert nagy mennyiségben fordul elő benne a magnézium és a foszfor is. A három elem együtt erős csontot biztosít.

Ugyancsak a kalciumnak magnéziumnak és a káliumnak köszönhetjük, hogy a mandula jótékonyan befolyásolja a szív munkáját. Ehhez az is hozzásegíti, hogy a benne levő ásványok megerősítik a véredények falait.

Gesztenye

A Dél-Európában őshonos szelídgesztenyét évszázadok óta termesztik. Sok szénhidrátot, kevés fehérjét és zsírt tartalmaz, ezért kevesebb energia van benne, mint a többi héjas gyümölcsben, Jelentős mennyiségű E- és B₆-vitamint tartalmaz, illetve nagymennyiségű, mintegy ötven százalék keményítőt tartalmaz.

Vissza az előző oldalra