A higiénia jelentősége a galambtenyésztésben

      Az utóbbi fél évben három írást is olvastam a fiatal galambok betegségének nevezett, az elmúlt években felbukkant, nagy veszteségeket okozó betegségről. Először a Chevita gyógyszergyártó cég galambok kezelésére ajánlott gyógyszereket ismertető füzetében. Később a Galamb- és Kisállat Magazinban jelent meg egy német eredetű cikk fordítása „A félelmetes fiatalgalamb betegség – egy önhibánkból kialakuló probléma ?” címmel. Szaklapunk júniusi számában Dr. Jilly Bertalan írását közölte, amely egy németországi vizsgálatsorozat eredményeit foglalta össze. A különböző írásokban csak a betegségek tüneteinek leírásában lehet felfedezni hasonlóságot, a betegséget okozó kórokozókról és a terápiás javaslatról szóló részek nagyon különböznek egymástól. A három írást elolvasva arra gondoltam, hogy sokat lehetne elmélkedni a három írás hasonlóságain és különbözőségein. A szakemberek különböző véleményéből a galambtenyésztők sajnos nem sokat tudnak hasznosítani. A három írásban különböző kórokozókat hibáztatnak és a javasolt terápiák sem hasonlítanak Nem tudom elhinni, hogy eredményt lehetne elérni az ajánlott zabpehely etetéssel és sárgarépa- lé itatással mivel a galambok ezeket egészséges állapotukban sem fogyasztanák el. Mosolyognom kell a bikaborjas tehenek fröccstejéből kivonható anyagok alkalmazásán terápiás javallatként. Ha igaz is a kedvező hatás, ki tudja leírt technológiának megfelelően előállítani a javasolt kivonatot? A galambtenyésztők bizonyosan nem.

   Sokat töprengtem az olvasottakon, próbáltam a galambtenyésztő fejével gondolkodni, aki nem állatorvos. Próbáltam eldönteni, mi az, amit a galambtenyésztő hasznosítani tud az írásokból, észreveszi-e a lényeget, elhiszi-e, amit a tartás higiéniájáról írnak, hisz-e az állatorvosok által javasolt terápiában? Elegendőek–e a tenyésztők ismeretei a fertőzések módjáról, megértik-e, hogy miért elengedhetetlen a higiéniai szabályok betartása?

    Úgy gondolom, hogy a tenyésztőknek magukévá kell tenni olyan ismereteket, aminek birtokában a higiénia szükségessége tudatossá válik. Hiába van a legjobb tanács, ha nem értik meg, hogy miért hasznos annak betartása.

   Magam galambtenyésztő állatorvosként próbálok segíteni a tenyésztők között szerzett tapasztalataim alapján, a gyakorlatból merített példák alapján elhitetni a higiénia jelentőségét a galambtenyésztésben.

   Több mint negyven éve szereztem állatorvosi diplomát, de annál régebb óta kezdtem a galambtenyésztést, ötvenöt éve lettem először boldog galambtulajdonos. Amióta állatorvosként dolgoztam, hihetetlen fejlődést tapasztaltam a galambegészségügy terén. Abban az időszakban kezdtem praktizálni állatorvosként, amikor a „kakaspor” /Neo-tesol pulv./ volt a legtöbb baromfi és galamb betegség csodaszere. Rendszeres volt a hatékonyabb gyógyszerek hiánya, de hiányoztak az állatorvosok ismeretei is a galambbetegségekről. Az állatorvosok egy része a galambásztól várta a diagnózist, de előfordult, hogy a terápiás javaslatot is. Igaz, hogy a galambászok is jobban hittek egymásnak, mint az állatorvosnak Rossz volt a diagnosztikai háttér, nagyon lassan dolgoztak az állategészségügyi intézetek, ezért legtöbbször találomra, rezisztencia vizsgálat nélkül kellett gyógyszert választani. A legnagyobb fejlődés az utóbbi tíz évben történt. Galamb egészségügyi specialistákat képeztek, magánlaboratóriumok létesültek, óriási gyógyszerkínálat található a gyógyszerpiacon, sajnos az árak nem a magyarországi kereseti viszonyokra szabottak, hanem Nyugat – európai szintűek. A kollégák egy része szorosan kötődik a gyógyszerforgalmazó cégekhez, azok specialitását forgalmazza, úgy látom, hogy egy többlépcsős üzleti kapcsolat alakult ki, ahol a sor végén a galambtenyésztő egy drága szolgáltatáshoz jut.

   Az óriási fejlődés ellenére azt tapasztalom, hogy egyre több az állategészségügyi probléma a galambok között, egyetlen fertőző betegséget sem sikerült a galamboknál felszámolni, ellenben évről-évre újabbakkal találkozunk. Galambjainkkal is úgy jártunk, mint számos más háziállatfajjal, az utóbbi 30 – 40 évben újabb meg újabb fertőző betegségekkel találkozunk. Manapság ott tartunk, hogy egy kutyát legalább 6 – 7, egy nagyüzemi tenyészbaromfit 8 – 10 betegség ellen kell vakcinázni. Ezek a vakcinázási programok a galamboknál még nem alakultak ki oltóanyag híján. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy galambállományainkban többféle olyan kórokozó lappang, amelyik abban a pillanatban, ha a gazdaszervezet ellenálló képessége legyengül, olyan mértékben tud elszaporodni, hogy az állomány összes egyedét súlyosan megbetegíti. A galambállományok nagy részében megtalálható a mycopasmosis, az ornithosis, a herpesz-vírus, a haemophilus és még lehetne sorolni további kórokozókat. Ezek ellen a betegségek ellen vakcinázási program nem létezik, az állományoknak a kórokozóktól való mentesítése sem megoldott. Egyedenkénti gyógykezeléssel eredményt elérni nem lehet, ezért jelenleg a tartási körülmények és a higiénia javításától várható leginkább eredmény. Úgy látom, hogy az utóbbi időben megjelent írások elsősorban terápiás javaslatokkal foglalkoznak, de keveset szólnak a betegségek megelőzésének fontosságáról, nem beszélve a megoldás módjáról. Nem írnak azokról a veszélyes tényezőkről, melyek galambjaink ellenálló képességét tönkreteszik.

    Sokszor elgondolkozom a budapesti rövidcsőrűgalamb tenyésztésének nagymesterénél, Dr.Szécsényi Istvánnál tapasztaltakról. Több mint húsz éves ismeretségünk alatt egyszer panaszkodott egy behurcolt herpesz-vírus fertőzés miatt kialakult nagyobb számú megbetegedésről. Olyan nagymérvű, 80 % feletti fiatalgalamb-elhullás, mint amilyen tavaly is történt több tenyésztőnél, nála nem fordult elő. Pista bácsi állatorvosi szakmai hitvallása egész állatorvosi pályafutása alatt a fertőző betegségektől való mentesítés volt. Nem láttam nála soha antibiotikumokat, soha nem beszélt sikeres, vagy sikertelen kezelésekről. Ellenben többször hallottam tőle, hogy le kellett fejeznem egy nagyon szép beteg fiatalt. Tette ezt annak érdekében, hogy a beteg galamb ne fertőzhesse meg a még egészséges társait. Tanulságul mindenkinek fel szeretném idézni a nála látottakat:

   Hatalmas padlástér, számításaim szerint legalább 800 köbméter légtér, benne maximum 200 db. galamb. Így egy galambra 4 köbméter légtér jutott, mindamellett a szellőzés is jó volt. Ezeket a paramétereket szembeállítva annál a tenyésztőnél tapasztaltakkal, akinél egy ősz eleji járvány a fiatalok több, mint 80 –át elpusztította, a következőt láttam: 25 köbméter légterű galambházra 50 db. galamb jutott, igaz, hogy volt volier a galambház előtt, de éjszakára az ajtót be kellett zárni. Itt 8-szor kevesebb, ráadásul rosszul szellőzött légtér jutott egy madárra. Könnyen megérthető, hogy miért következett be ilyen súlyos megbetegedés, ha tudjuk, hogy a fertőzéseknek is van matematikája. Kis számú kórokozó nem tud betegséget okozni, minden fertőzés megeredéséhez kell egy bizonyos számú kórokozó. Ha 800 köbméter légtérben egy galamb kórokozókat tüsszent a levegőbe, abból kevés jut el a következő egyedekhez, ugyanakkor a kis légtérben, a zsúfoltan elhelyezett galambok között egy fertőző galamb több kórokozóval több egyedet fertőz meg. Így a kis légtérben több galamb betegszik meg, s kezdi az is üríteni a kórokozókat és most már hatványozódva zúdulnak egészséges társaikra, kialakítva a járványt.

   Érdekes visszagondolni a nála látott, ma már primitívnek mondható itatóra. Ez egy lábas volt, tetőcseréppel letakarva, akkora rést hagyva, hogy a galambok kényelmesen ihassanak, de belefürödni ne tudjanak, a benne levő víz mindig ivóvíz tisztaságú volt. Mit látunk ma a legtöbb tenyésztőnél? 3 -4 literes önitatókat, melyek több napra elegendő vizet tartalmaznak. Ha ezeket az önitatókat nem fertőtlenítik rendszeresen, különösen nyáron, amikor a víz felmelegszik bennük, baktérium tenyészetté válhatnak. Minél ritkábban cserélik bennük a vizet, annál nagyobb számban tudnak felszaporodni bennük a baktériumok, minél több a vízben a baktérium, annál nagyobb baktérium nyomás nehezedik a vízből ivó galamb populációra. Egyre több galamb fertőződik, melyek egyre több kórokozót ürítenek. Az említett önitatóknak nagy hátránya az is, hogy nehezen tisztíthatók, fertőtlenítésük sem biztos, hogy megfelelően történik. Meg kell tanulni a tenyésztőknek, hogy a fertőtlenítőszerrel történő kimosás csak akkor eredményes, ha van ideje a fertőtlenítőszernek hatását kifejteni. Nem tudok pontos időtartamot meghatározni, mert a fertőtlenítőszerek hatása függ a töménységüktől és a hőmérsékletüktől is. Azt tartom lényegesnek, hogy ne öblítsük ki gyorsan az itatókat, hagyjuk azokat megszáradni. Ez a kb. félórás időszak már elegendő lehet, a beszáradt fertőtlenítő anyagot ezután már kiöblíthetjük.

    Az ivóvíz tisztasága mellett legalább ilyen lényeges, hogy az etetnivalót is megóvjuk az ürülékkel való szennyeződéstől. A szennyezett etetnivaló is legalább akkora veszélyforrás, mint a szennyezett ivóvíz.

    Elgondolkodtatott az a tény is, hogy a nagyvárosi galambok hogyan tudnak szinte változatlan létszámban fennmaradni, annak ellenére, hogy fészkelő helyüket nem takarítja senki, évtizedekig gyűlik a guanó, ott maradnak az elhullott egyedek. Ennek oka véleményem szerint az lehet, hogy táplálékukat és ivóvizüket nem szennyezik be saját ürülékükkel, mivel fészkelő helyük, valamint a táplálkozásuk helye nem ugyan ott van. Galambházainkban ez a két hely nem különül el élesen, ezért az ivóvizet és a takarmányt a tenyésztőnek kell megvédenie a szennyeződéstől az ürülék minél gyakoribb eltávolításával. A szakirodalomban a galambházakban kétnaponta történő takarítást javasolnak, amit csak  kevés tenyésztő tud elvégezni, ugyanakkor nem kap elég hangsúlyt a takarításhoz kapcsolódó fertőtlenítés. Nem elég a tenyésztési szezon elején végzett alapos fertőtlenítés, én szükségesnek tartom, hogy legalább kéthetente a takarítás után a házi permetezőt is használni kell, lemosni a galambház felületét, legalaposabban a padozatot. Nem szabad úgy gondolkodni, hogy miért fertőtlenítsek, úgyis visszafertőződik a galambház. Nagyon sokat számít az is, ha a kórokozók számát rendszeresen csökkenteni sikerül.

   A fertőtlenítő szereknek is nagy kínálata van, de óriási a különbség az áraikban. Nem vagyok ügynöke egyetlen forgalmazó cégnek sem, nem tudok a fertőtlenítő szerek közti jelentős minőségi különbségekről véleményt mondani, de fel kell a hívnom a figyelmet egy olyan fertőtlenítő szerre, amely baktériumok, vírusok, penészgombák ellen egyaránt hatásos, ugyanakkor az ára is kedvező. Egy Virocid /kb. 4300 Ft. Az ára/ 0,5%-os hígításával 200 liter fertőtlenítő oldat készíthető. Én gazdaságossági szempontból ezt a szert használom.

   Írásomat figyelemfelhívó szándékkal ajánlom tenyésztőtársaimnak, melyben, mint olvasható, csak néhány, általam legalapvetőbbnek tartott témát érintettem. Azoknak, akik a galambegészségügy egyéb problémáiról is szeretnének ismereteket szerezni, javasolom, hogy tanulmányozzák kollégám, Dr. Talabér Zsolt: Galambok gazdaságos gyógykezelése című könyvét, mely könnyen érthető, hasznos olvasmány minden galambtenyésztő számára.

 

                                                                                                          Dr.Czeglédy Pál