A GALAMBTOJÁSRÓL 

Ismét megérkezett a tavasz, kezdődik a galambok tenyésztésének szezonja. Minden tenyésztő izgalommal várja az első tojásokat, az első kikelő fiókákat. Ahhoz, hogy eredményes legyen a tenyésztés, szeretném néhány ismeretre felhívni a galambászok figyelmét, olyan ismeretekre, melyek a galambtenyésztőknek írt könyvekből nem olvashatóak ki, ugyanakkor az eredményes tenyésztésnek feltételeit képezik.

A szakkönyvek leírják a galambtojások felépítését, leírják azt is, hogy lesz a csírából kisgalamb, de keveset írnak arról, hogy a fertőző kórokozókkal szennyezett környezetnek milyen sok káros hatása lehet a tojásban fejlődő embrióra, hogyan teszik azt életképtelenné, hogyan tehetik ezzel eredménytelenné egész évi tenyésztésünket.

Minden tenyésztőnek ismernie kell, hogy a galambtojásokból kelő kisgalambok sorsát hogyan befolyásolják a baktériumok. Tudni kell, hogy ezek a kórokozók minden galambházban jelen vannak és kártékony hatásukra számítani kell. Ezek a kórokozók bekerülhetnek a galambtojásokba is, ennek több útja lehetséges, a szalmonellák és a colibaktériumok gyakran már a galamb petefészkében kerülnek bele a tojásba, de a tojások fertőződe a cloacában is bekövetkezhet. A harmadik lehetséges hely a fészektányér, ahol a galamb testéből kikerülő nedves, kissé ragadós tojásra a galambház szennyeződése és az ott élő baktériumok kerülhetnek.

Kérdés, mit tehetnek a tenyésztők azért, hogy a tojás fertőzését megakadályozzák.A tojógalambok szervezetében történő fertőzések csökkentésére szokták alkalmazni a tenyésztők az un. „tisztító kezeléseket”, széles spektrumú antibiotikumokkal, szulfonamidokkal és furazolidonnal. Ha ezt a kezelést a bélsárban található baktériumok vizsgálatának eredménye alapján végzik, jelentősen csökkenthetik a galambokban található kórokozók számát. Ez a gyógyszeres kezelés 3 -5 napig /szalmonella esetén 10 napig / tarthat.

A kezelés eredményességét probiotikumok és vitaminok adásával és nem utolsó sorban a galambház megfelelő tisztaságával, higiéniájával hosszabbíthatjuk meg. Ezt a kezelést a párosítás előtt célszerű elvégezni, de szükség esetén a tenyésztési szezonban is megismételhető. Manapság már nagy választékban kaphatók az előbb említett gyógyszerek, de szeretném figyelmeztetni a tenyésztőket, hogy a gaalmbállományainkban a legnagyobb károkat okozó coli, szalmonella, mycoplasma és ornithosis univerzális nak tartott gyógyszere az enrofloxacin a tenyésztési szezon idején rontja a tojások termékenységét, valamint a tojásból kikelő fiatalok fejlődőképességét is.

Fontos azt is tudni, hogy mi történik a tojással a tojófészekben. A tojás nem egy állandó összetételű tárgy, a tojásban a külvilágon fizikai, élettani folyamatok zajlanak le. A tojás a galamb testét elhagyva a környezet hőmérsékletére kezd lehűlni, a lehűlés következtében a tojásban vákuum keletkezik, ekkor kezd a tojásba beszivárogni a légkamra levegője., de ez a szívóhatás a fészektányérban található, tojással érintkező anyagokat, baktériumokat is a tojás belseje felé szívja. Ezek a baktériumok, ha bekerülnek a tojásba, a kotlás ideje alatt tovább szaporodhatnak és károsítják az embriót.

A szennyezett tojásokat a tenyésztők gyakran próbálják megmosni. Ez a megoldás azt eredményezi, hogy a vízzel leoldott, elkent bélsár a dörzsölés hatására a tojás pórusaiba

nyomódva még könnyebben, még gyorsabban kerül bele a tojásba. A baromfitenyésztők a tojást szárazon próbálják tisztítani, ám a vékony héjú galambtojásnál annak törékenysége miatt nehezen kivitelezhető.

A tenyésztőknek tudni kell azt is, hogy a galambtojásban a szík tartalmaz olyan ellenanyagokat, amelyeket a környezetében levő kórokozók ellen termel a galambok szervezete és tartalmazza azokat az ellenanyagokat is, amelyek a  vakcinázásának hatására keletkeznek a galambok szervezetében. Ezek az ellenanyagok védik a kikelő fiókákat a környezetükből kiinduló fertőzések ellen. Ennek a védelemnek az erőssége nagymértékben függ a tojógalambok egészségi állapotától , a galambok és környezetük közötti bakteriális egyensúlytól. Ez az egyensúly a galambok ellenálló képességének csökkenése, vagy a kórokozók felerősödése miatt gyakran megbomlik. Ez az állapot a fiókák megbetegedéséhez, elhullásához vezethet. Ez említett ellenanyagok a fiókák szervezetéből 2 – 3 hét alatt kifogynak és ezzel a fiatalok fertőzés elleni védekezőképessége csökken.

Gyakran tapasztalhatták a tenyésztők, hogy a régi galambjaik közé betett új galambok néhány hét alatt gyakran megbetegszenek, keveset esznek, felborzolt tollazattal gubbasztanak, néhány elhullik, a legtöbb néhány hónap alatt felerősödik, s úgy viselkednek, mint az állomány régi egyedei.Az is előfordul, hogy a régi galambok is megbetegednek. Ha több helyről vásárol a tenyésztő galambot, egy egész tenyésztési szezon a galambok gyógykezelésével telik el, szaporulat pedig alig lesz. Ennek a jelenségnek az oka abban keresendő, hogy az újonnan beállított galambok számukra ismeretlen baktériumtörzseket találnak a befogadó állományban és oda  szintén ismeretlennek számító baktériumtörzseket hoznak be. Hónapokig tarthat amíg valamennyi galamb szervezete és az újonnan kialakult mikroflóra közti egyensúly kialakul. Ennek az egyensúlynak a kialakulásáig a tojások immunanyag –tartalma is hiányos lesz, a kikelő fiatalok életképessége is lecsökken, fejlődésük lelassul, gyakori lesz az elhullás.

A fentiekből következtetve azt tanácsolom a tenyésztőknek, hogy a tenyész -szezon előtt már 2 – 3 hónappal állítsák be állományukba az új egyedeket, azért, hogy idejük legyen ahhoz, hogy szervezetük alkalmazkodjon az új környezethez. Amennyiben a tenyésztési szezonban állítunk be új galambokat, kisebb a kockázat, ha hím galambot veszünk, mert az újonnan beállított tojógalambok utódai az első hónapokban a megfelelő szikimmunitás hiánya miatt hamarabb megbetegedhetnek, mint a hímeknek a régi tojóktól megfelelő szikimmunitással kelt utódai.