A difloxacin alkalmazása a galambok légzőszervi betegségei ellen

 A galambtenyésztők többsége állandóan küszködik a galambok között fellépő légzőszervi betegségekkel. Talán nincs is olyan állomány, ahol a mycoplasmosis, az ornithosis kórokozója ne fordulna elő a galambokban lappangva. Ezek a kórokozók várják az ellenálló képesség csökkenését, s ha ez bekövetkezik, a colibaktériummal és a trichomonassal együttműködve rendkívül súlyos következményekkel járó, hosszasan elhúzódó betegséget okoznak, jelentős elhullással.

            Hasonló kórlefolyást találunk a vírusos megbetegedések egy részénél is. A vírusok okozta galambbetegségek közül a herpesz, az adenovírus és a circovírus kórókozói szintén lappangnak egyes állományokban. Elszaporodásuk az előzőekhez hasonlóan szintén az ellenállóképesség csökkenése után szokott bekövetkezni. A beteg galambokban  itt is megjennek a mycoplasmák és a colibaktériumok az elhullások előidézőiként.

            Hasonló kórlefolyást tapasztalunk a fiatal galambok betegségeként elhíresült kórformánál is, mely lényegében egy vitatott hátterű, vírusos fertőzés utáni, több kórokozós vegyes fertőzés. Ennél a betegségnél a mycoplasmák, a coli baktérium mellet a trichomonas -fertőzés súlyosbítja a helyzetet, de a betegség végkimenetele az előzőkhöz hasonló.

            Visszatekintve az előbb felvázoltakra, azt lehet látni, hogy a legtöbb galambbetegségnél közös tényező a mycoplasmák és a colibaktériumok jelenléte, melyek az elhullásért felelősek, s erre  a megállapításra kell alapozni galambjaink gyógykezelését.

            Dr. Talabér Zsolt kollégám kitűnő könyvéből minden ismerethez hozzá lehet jutni ezen betegségekről és azt is ki lehet olvasni, hogy a galambok nem megfelelő tartási körülményei miatt a betegségek a kezelések ellenére is gyakran kiújulnak, s e miatt készenlétben kell lenni a galambok kezelésére. A gyógyításhoz a szerző többféle gyógyszert is javasol, de ezek között nem szerepel a Diflocin a.u.v. 10 %-os oldat, amely már közel tizenöt éve forgalomban van Magyarországon.

            Az elmúlt évben több tenyésztőtársammal együtt alkalmaztam galambjaink gyógykezelésére a Diflocint, s azt tapasztaltam, hogy az állományomban visszaszorultak a légzőszervi betegségek, annak ellenére, hogy a galambok tartási körülményei nem változtak.

            A Diflocin 10 %-os oldat hatóanyaga a Difloxacin. Erre a gyógyszerre az enrofloxacin-készítményekkel teli gyógyszerpiac csak az utóbbi időben figyelt fel, s kezdik használni a baromfi- és sertéstartásban az enrofloxacin rezisztencia miatti kiváltására. A Diflocin a klasszikus Baytril-nál kb. ötször olcsóbb, az utángyártott Endrofloxacinokhoz képest kb. háromszor drágább.

            A Diflocin hatékony azoknak a kórokozóknak a többsége ellen, melyekkel galambjaink terheltek. Ezek a következők: mycoplasmák, chlamidiák / ornithosis /, haemophilus baktérium, de érzékeny iránta a salmonella és a colibaktérium is.

            A galambbetegségek diagnosztizálásához legtöbbször a bakteriológiai és gyógyszer-rezisztencia vizsgálatokat hívjuk segítségül. A fent említett betegségek döntő többségében a coli baktériumokat tenyésztik ki. Nagyon lényegesnek tartom a gyógyszer kiválasztásánál, hogy minden esetben olyan antibiotikumot válasszunk, amelyik a coli mellett a mycoplasmák ellen is hatékony. Amennyiben gyógyszerünk a chlamidia ellen is hatásos, az már „ráadás”. Ez utóbbi kívánalomnak is megfelel a Diflocin.

            Magyarországon a Diflocin 10 %-os oldat csak 1000 ml-es kiszerelésben kapható, ez az egyetlen hátránya. Úgy tapasztaltam, hogy egy 100 – 150 db-os galambállományban egy évben 200 ml elegendő a gyógyításhoz, ezért szerencsés, ha több tenyésztő közösen szerzi be a nagy kiszerelésű gyógyszert, melyet aztán szükségleteik alapján felosztanak.

 A gyógyszer javasolt adagja 10 kg élősúlyra 1 ml, ez a gyakorlatban  l liter víz/ 1 ml gyógyszert jelent. A leiratban általános adagként feltüntetett 500 ml / 1000 l töménységben javasolt alkalmazását kevésnek találom tapasztalataim alapján, mivel a gyógyszeres oldat kissé csípős szaga miatt kevesebbet isznak belőle a galambok a megszokottnál.

 A felnőtt galamboknál, ha a mycoplasmosisra jellemző lélegzést, a galambok bágyadtságát, étvágytalanságát tapasztaltam ,ötnapos kezelés elégséges volt. A fiatalabb galamboknál, melyeknél súlyosabb tüneteket / szemgyulladás, garatgyulladás / észleltem, hosszabb - több hetes kezelésre is szükség volt. / Lehet, hogy ornithosis miatt? /

            Gyakran előfordul, hogy egy - egy galamb váratlanul megbetegszik, szeme begyullad, nehezítetten lélegzik, ráadásul a gyógyszeres vizet sem fogyasztja el. Az ilyen esetekben nagyon jól bevált a Doxycen retard injekció használata, melyet 0,1 ml / kg dózisban alkalmazok. Az egyszeri injekciós kezelés három napos gyógyszerszintet biztosít, mely idő alatt szinte valamennyi galamb olyan állapotba kerül, hogy utána már itatással kezelhető.

            Bízom benne, hogy ennek a betegségcsoportnak az én felfogásom szerint értelmezése , valamint az általam kipróbált és a fentiekben javasolt gyógyítási módnak  közzétételével gyakorlati segítséget kapnak az állatorvos kollégák és a tenyésztőtársak egyaránt.

 

                                                                                                          Dr.Czeglédy Pál